Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
Ahogy sok más Ady-versben, A Hortobágy poétájában is meghatározók az ellentétek a szerkezetben.A versben szereplő hortobágyi paraszt szimbolikus művészi lelke és a durva környezete az ellentét.Az elsőtől az utolsó versszakig fokozatosan egyre jobban érezni azt, hogy ez az ember nem illik oda, ahova született.Az utolsó versszakban teljesedik be a vers lényege:az ember beleolvad a környezetébe és felhagy a saját vágyaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése